Helyzetjelentés

Sok minden történt az utolsó bogbejegyzés óta.

Voltam Balaton kerülő bicikli túrán Virággal, jó kis tekerés volt mit ne mondjak ^^, de erről most ennyi mivel az ő blogján megtalálható a túra ismertetése. Kedden elmentünk sajnos Egerbe, nem azért sajnos mert mentünk, hanem azért amiért menni kellett. Már 3 éve volt, hogy utoljára jártam ott rokonoknál, most pedig egy halál este miatt mentünk. Sok minden változott 3 év alatt.

Virágtól kaptam egy pici plüss Goofy figurát, melyet befújt parfümével így az ő illata eljött velem. Így ha nem is volt ott úgy éreztem egy része mindig velem van mikor megéreztem illatát.

Szerdán, amiben lehetett segítettem Egri Mamszinak (nála voltunk) a lakásban megcsinálni, amit csak lehet. Így történt, hogy volt egy teleshopos vagy valamilyen hasonló porszívója mely alig szívott, kérdeztem tőle, hogy mi van a másik porszívójával. Mint kiderült volt még ezen kívül 2 másik porszívója (ezek már a rendes porszívók) csak azok már nem működnek rendesen. Érdekes módon szűrők kimosása és a porzsák ürítése után mindkettő szívott mind a veszedelem. Így lett nekem is egy porszívóm mivel mondta, hogy hát mit csináljon 3 működő képes porszívóval, mondtam neki nekem úgy sincs, egyet elviszek szívesen :D .

Csütörtökön volt a temetés, rendes nem hamvasztásos. Mindenki felöltözött majd kimentünk a temetőbe melynek kápolna részénél már folytak az előkészületek. Még a szertartás előtt volt lehetőség megtekinteni a halottat. Nem voltam biztos benne hogy látni szeretném, de mivel már 3 éve volt, hogy láttam Keresztet, úgy gondoltam, ha most csak így is, de had lássam utoljára.

Erőt vettem magamon és beléptem a kis terembe, ott feküdt nyugodtan a koporsóba, megmosolyogtam arcát hisz olyan békés volt. Rég volt utoljára ilyen békés arca betegségei fájdalmai miatt. Majd önkéntelenül mellkasára néztem, hogy hátha, hátha csak elaludt. Sajnos nem…

Ez a halál fricskája, mi Kedden tudtunk Egerbe menni, hogy elköszönhessünk tőle, mivel mondták, jó lenne sietni nem tudni meddig bírja még, hát Hétfőn jött a telefon este hogy eddig bírta szegényem.

Miután a gyászmise lement elvitték a koporsót végső nyughelyére. Itt volt az első nagyobb megrökönyödésem, 4 férfi vitte a koporsót a sírok között pedig igen kevés a hely volt. Mivel nem fértek el más sírokra taposva haladtak. Szörnyű volt ezt látni, hogy a pénz reményében megpróbálnak minél több embert minél több helyre összezsúfolni, így az az eredmény hogy mások végső helyei felett kell nekik lépdelni. Borzasztó.

Miután a koporsót leengedték, majd betemették, pár szót mondott a pap majd a család sorba állt, hogy fogadja a részvéteket. Na, ez volt az a jelenet ahol fogtam magam és arrébb álltam egy másik sír mellé. Egyszerűen gyűlölöm ezt a részét, amikor azt se tudom ki kicsoda de odajön és mondja a már sokat mondott szinte jelentését vesztett szöveget:”Részvétem”.

Vége lett, vissza indultunk Mamszihoz, szűk családi körben kicsit beszélgetés, majd a család ment rokonokat látogatni majd kicsit beugrottunk városba. Pénteken pedig indultunk haza Egerből.

Ezen pár nap alatt rengeteget segített, hogy Virág valamilyen szinten velem volt, vagyis az illata. Mikor esténkét nehezen ment az alvás bele-bele szippantottam illatába mely a plüssből áradt és megnyugodva aludtam el. E pár nap alatt sokszor volt eszemben, hogy milyen jó lenne ha itt lenne mellettem, mikor sétálgattunk a városban vagy beültünk valahova a családdal. Mivel már nem volt ugyan az a családdal járkálni, úgy éreztem nekem már más az életem, más valaki mellett lenne jó ezeket a sétákat megtenni, sajnos ő nem volt ott.

Haza érkezve, este beszélgetve Virággal tudtam csak meg hogy ő milyen rosszul is volt eme pár nap alatt. Megint elő jött a fejfájása, illetve hogy azt érezte nem érdekel, hogy mi van vele. Mivel én elvoltam az én kis világomban és kész. Igen tényleg nem kérdeztem tőle, hogy hogy van, úgy gondoltam, hogy szól, ha van valami baj. Mivel ha keveset is beszélgettünk, nem vettem észre hogy baj lenne.

Majd ekkor jött az, amire egyáltalán nem számítottam, amiről eddig azt hittem, hogy beton stabil, egyszer csak, mint ha a leg erősebb pilléreit robbantották volna fel. Azt mondta, hogy nem baj, csak magasak voltak az elvárásai majd lejjebb adja őket és rendben lesz. Ebben a pillanatban éreztem, hogy mintha kést döftek volna a szívembe és forgatnák a sebben. Nem fogom hagyni és nem fogom elfogadni, hogy lejjebb, adjon, hiszen ha valaki úgy szeret, hogy lejjebb adott valamiből az nem szeretet/szerelem csak elfogadás. Remélem sikerül ezt még jól átbeszélni és újra vissza állítani azokat a stabil falakat, hiszen azért mert nem mondtam neki, én rengetegszer gondoltam rá nap mint nap és őszintén szeretem.

...

Ott állsz a semmi peremén, vak sötétben, halálos csendben. Csak gondolataid cikázása töri meg pillanatokra csendet. Te nyitott szemmel állsz a sötétben és vársz. Várod a szikrát mely mindent elindított, mely fényt hozott és életet. Várod, hogy felvillanjon valahol a sötétség mélyén, de nem teszi. Vársz, de nem történik semmi, majd ráeszmélsz.

Elkéstél, rossz időben vagy jó helyen, mert ez nem az a sötét mely mindenek előtt volt. Ez a sötét a mindenek utáni, melyben már nem lesz több szikra. Te, te pedig itt maradtál, mint utolsó, de már nincs miért. Behunyod szemed, és átadod magad a sötétnek, lassan eltűnsz benne…

Démonok járják ördögi táncukat…

 És mint Prometheus esetében a keselyűk, újra és újra húsomba marnak (igaz ott máját tépték). Mindig emlékeztetnek arra, hogy teljesen boldog sosem lehetek. Aki teljesen boldog az gyenge ember, ki nem figyel  eléggé környezetére vagy csak elnyomja a negatív dolgokat. Igaz, volt  hogy már én is közel kerültem ilyen szintű teljes boldogsághoz, de mindig van egy újabb pofon az élettől ami emlékeztet, midig légy éber és sose hagyd hogy tompítsanak érzelmeid.

"Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!" (Madách - Az ember tragédiája)

Mindig vannak kérdések….

Itt van ő, kinek múltját már ismerem, és igen pár dologban igen csak irigykedem rá. Irigykedem arra, hogy fiatalabb kora ellenére jóval többet megélt, mint én ennyi idős fejjel. Néha ez zavar, zavar hogy hozzá képest az én eddigi életem mondhatni unalmas volt. Néha el fog a félelem mi van, ha azt mondja, hogy nekem unalmas veled?

Közben pedig ott egy másik hang, egy hang, ami azt mondja „Térj már észhez”, hisz ennyit látott megélt és még is mellettem döntött. Én lettem az, akinél leteheti lelke súlyait, őszintén elmondhatja minden bánatát. Ez pedig egy hihetetlen jó érzés, látni egy emberen azt hogy kivirul mint a virágok tavasszal és azt  hogy te vagy rá ilyen hatással. Ettől az érzéstől mindig megnyugszom, hogy igen, még bennem is van jó :D

Mai muzsika

Nem mai szám, de még mindig egy iszonyatosan remek szöveg és zene találkozása.

(cenzúrázatlan verzió, tehát ha úgy tetszik 18+)

Magyarra lefordított dalszöveg pedig a következő:

„Szép” új világ

Jó rég volt már hogy utoljára írtam, mindig voltak gondolatok, de mire gép elé kerültem szét széledtek.

Véget ért az előző kapcsolatom, bizony 3 év 8 hónap. Hosszú idő, telis-tele emlékekkel hol jóval, hol rosszal. Már nem volt az az igazi szerelem közben pedig megismertem más valakit aki teljesen letaglózott, ilyet még nem éreztem az előtt. Így összeszedtem minden bátorságom és véget vetettem életem első nagy szerelmének, mit mondjak pokoli volt, nehéz elengedni azt aki szinte az életed része volt, maga az életed ilyen hosszú időn keresztül. Hála isten békésen tudtunk elválni V-el, rengeteget beszélgettünk, emlékeket idéztünk és jókat nevettünk. Költőien ott lett vége ahol 3 éve és 8 hónapja elkezdődött, Siófokon, a parton .Elköszönésünk előtt annyit kért hogy még utoljára csókoljam meg, mit mondjak, mikor megtettem az együtt töltött idő lepergett csukott szemeim előtt, ő mindig az első lesz nekem, szívemben egy külön hellyel. Éreztem, hogy még várnom kellene, mire újra lekötöm magam valaki mellett, de mit tegyen az ember annak a hülye szívének igen nehezen tud parancsolni. Ő pedig teljesen megfogott, a személyisége, a mondanivalója az, ami valójában ő. Éreztem lehet, hogy hülyeséget fogok csinálni, lehet hogy várnom kellene még de muszáj jobban megismernem. Mint kiderült ő sem volt közömbös irántam, így elkezdődött egy új kapcsolat, miközben a régit még zárom le magamban. Ezt ő is tudja és fura mód teljesen megérti, hogy lehet, kellene szünet, de megpusztulnék, ha nem lenne itt mellettem,jelenleg ő az én szigetem ahova elmenekülhetek a világ elől. Igaz ennek a szigetnek csak a tetején van homok és nyugalom, a felszín alatt borzalmakat rejt. Minél inkább megismertem ezeket annál jobban éreztem kettősséget a lelkemben egyrészt, hogy hogyan tehetett valaki ilyeneket, hogy lehetett ilyen, amikor most egy tünemény, egy angyal, másrészt pedig olyan volt, mint ha egy tükör előtt állnék. Ő is megküzdött démonokkal, mint én, ugyan úgy félelemben és haragban edződött, megtanult falakat emelni, hogy védje azt aki. Magamra ismertem, előtte sosem kell szerepet játszanom ő fél szavakból is érti, mit szeretnék mi a mondanivalóm és lelkem minden sötét titkát rábízhatom, hisz tudom nála biztonságban vannak. Végre egy ember, aki előtt teljes őszinteséggel létezhetek, álarcaimat ledobva, önmagamként. Ami nagyon megfogott, hogy rövid ismeretségünk ellenére ő is beengedett oda ahova nagyon keveseket, oda ahol a  múltat őrzi azt a múltat amely ilyenné tette, egy olyan „iskola” emlékeit amit kevesen járnak ki, még többen eltűnnek benne. Ezt az „iskolát” én is kijártam már párszor, ezt tudja ő is ezért nem kell egymás előtt az ott tanultakkal (szerepek, falak) lennünk. Nagyon érdekes kapcsolat lesz a mienk azt tudom, hisz ha teljesen elengednénk magunkat közös erővel bármire képesek lennénk, de mind ketten tudjuk hogy ennek hatalmas ára lenne.  Legszebb az egészben hogy a külvilág csak egy sima kapcsolatot lát, míg én ennél sokkal többet, én azt látom ahogy két, sorstól már sokat kapott, lelkileg sérült ember el kezd gyógyulni, kötöttségek nélkül őszintén. Úgy hogy tudja a másik ott van neki, elmondhat bármit ő nem fogja bántani, a külvilágnak pedig továbbra is ott vannak a jól bejáratott szerepek s álarcok. Talán ezen álarcok miatt hiszik azt a körülöttem lévők hogy már túltettem magam az előző kapcsolatomon és csak úgy, szinte szünet nélkül belevágtam egy  másikba, így gondolja V is. Pedig nem, egy részem még könyörtelenül emészti az elmúlt hetek történéseit, közben a másik pedig kíváncsian tör előre egy olyan személlyel aki pont olyan mint én. Végére egy dalszöveg részlet Leander Két világ közt c. számából ez írja talán le a legjobban hogy mit érzek most.

"Két világ közt, én haldoklom és élek.Két világ közt, ha szemedbe nézek érzem,Minden könnyem elsírtam már.Ne nezz rám, én mindent,Én mindent kimondtam már."

Kicsi én !

Gondoltam azért pár infót megosztok magamról, 22 éves férfiú egyetemista vagyok Győrben. Mérnök info szakon koptatom az egyetem padjait több-kevesebb sikerrel. Ez immár a 3. éven fent de még van vissza egy "pici", gondolom aki egyetemista az tudja miről beszélek :D, bizony a csúszásokról, amit valljunk be ha nem akar az ember akkor is összejön. Már 2,5 éve boldog kapcsolatban vagyok barátnőmmel akit az anonimitás kedvéért hívjunk csak V-nek a közeljövőben is. Van egy kutyám(Némó,airedale terrier) illetve egy kisöcsém L.
Zenei téren pedig minden evő vagyok, hol ez hol az. Igen csak hangulatom válogatja, pl tanulni komoly zenére vagy Jazz-re szeretek egyébként meg hol Nigthwish, hol Apocalyptica vagy vocal trance etc. tölti be a szobát lakótársam B nagy örömére :D

Na de ennyi információ elég is lesz mára, mindenkinek jo8,szép álmokat.