...

Ott állsz a semmi peremén, vak sötétben, halálos csendben. Csak gondolataid cikázása töri meg pillanatokra csendet. Te nyitott szemmel állsz a sötétben és vársz. Várod a szikrát mely mindent elindított, mely fényt hozott és életet. Várod, hogy felvillanjon valahol a sötétség mélyén, de nem teszi. Vársz, de nem történik semmi, majd ráeszmélsz.

Elkéstél, rossz időben vagy jó helyen, mert ez nem az a sötét mely mindenek előtt volt. Ez a sötét a mindenek utáni, melyben már nem lesz több szikra. Te, te pedig itt maradtál, mint utolsó, de már nincs miért. Behunyod szemed, és átadod magad a sötétnek, lassan eltűnsz benne…