Itt van ő, kinek múltját már ismerem, és igen pár dologban
igen csak irigykedem rá. Irigykedem arra, hogy fiatalabb kora ellenére jóval
többet megélt, mint én ennyi idős fejjel. Néha ez zavar, zavar hogy hozzá
képest az én eddigi életem mondhatni unalmas volt. Néha el fog a félelem mi van,
ha azt mondja, hogy nekem unalmas veled?
Közben pedig ott egy másik hang, egy hang, ami azt mondja „Térj
már észhez”, hisz ennyit látott megélt és még is mellettem döntött. Én lettem az,
akinél leteheti lelke súlyait, őszintén elmondhatja minden bánatát. Ez pedig
egy hihetetlen jó érzés, látni egy emberen azt hogy kivirul mint a virágok
tavasszal és azt hogy te vagy rá ilyen hatással. Ettől az
érzéstől mindig megnyugszom, hogy igen, még bennem is van jó :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése