Helyzetjelentés

Sok minden történt az utolsó bogbejegyzés óta.

Voltam Balaton kerülő bicikli túrán Virággal, jó kis tekerés volt mit ne mondjak ^^, de erről most ennyi mivel az ő blogján megtalálható a túra ismertetése. Kedden elmentünk sajnos Egerbe, nem azért sajnos mert mentünk, hanem azért amiért menni kellett. Már 3 éve volt, hogy utoljára jártam ott rokonoknál, most pedig egy halál este miatt mentünk. Sok minden változott 3 év alatt.

Virágtól kaptam egy pici plüss Goofy figurát, melyet befújt parfümével így az ő illata eljött velem. Így ha nem is volt ott úgy éreztem egy része mindig velem van mikor megéreztem illatát.

Szerdán, amiben lehetett segítettem Egri Mamszinak (nála voltunk) a lakásban megcsinálni, amit csak lehet. Így történt, hogy volt egy teleshopos vagy valamilyen hasonló porszívója mely alig szívott, kérdeztem tőle, hogy mi van a másik porszívójával. Mint kiderült volt még ezen kívül 2 másik porszívója (ezek már a rendes porszívók) csak azok már nem működnek rendesen. Érdekes módon szűrők kimosása és a porzsák ürítése után mindkettő szívott mind a veszedelem. Így lett nekem is egy porszívóm mivel mondta, hogy hát mit csináljon 3 működő képes porszívóval, mondtam neki nekem úgy sincs, egyet elviszek szívesen :D .

Csütörtökön volt a temetés, rendes nem hamvasztásos. Mindenki felöltözött majd kimentünk a temetőbe melynek kápolna részénél már folytak az előkészületek. Még a szertartás előtt volt lehetőség megtekinteni a halottat. Nem voltam biztos benne hogy látni szeretném, de mivel már 3 éve volt, hogy láttam Keresztet, úgy gondoltam, ha most csak így is, de had lássam utoljára.

Erőt vettem magamon és beléptem a kis terembe, ott feküdt nyugodtan a koporsóba, megmosolyogtam arcát hisz olyan békés volt. Rég volt utoljára ilyen békés arca betegségei fájdalmai miatt. Majd önkéntelenül mellkasára néztem, hogy hátha, hátha csak elaludt. Sajnos nem…

Ez a halál fricskája, mi Kedden tudtunk Egerbe menni, hogy elköszönhessünk tőle, mivel mondták, jó lenne sietni nem tudni meddig bírja még, hát Hétfőn jött a telefon este hogy eddig bírta szegényem.

Miután a gyászmise lement elvitték a koporsót végső nyughelyére. Itt volt az első nagyobb megrökönyödésem, 4 férfi vitte a koporsót a sírok között pedig igen kevés a hely volt. Mivel nem fértek el más sírokra taposva haladtak. Szörnyű volt ezt látni, hogy a pénz reményében megpróbálnak minél több embert minél több helyre összezsúfolni, így az az eredmény hogy mások végső helyei felett kell nekik lépdelni. Borzasztó.

Miután a koporsót leengedték, majd betemették, pár szót mondott a pap majd a család sorba állt, hogy fogadja a részvéteket. Na, ez volt az a jelenet ahol fogtam magam és arrébb álltam egy másik sír mellé. Egyszerűen gyűlölöm ezt a részét, amikor azt se tudom ki kicsoda de odajön és mondja a már sokat mondott szinte jelentését vesztett szöveget:”Részvétem”.

Vége lett, vissza indultunk Mamszihoz, szűk családi körben kicsit beszélgetés, majd a család ment rokonokat látogatni majd kicsit beugrottunk városba. Pénteken pedig indultunk haza Egerből.

Ezen pár nap alatt rengeteget segített, hogy Virág valamilyen szinten velem volt, vagyis az illata. Mikor esténkét nehezen ment az alvás bele-bele szippantottam illatába mely a plüssből áradt és megnyugodva aludtam el. E pár nap alatt sokszor volt eszemben, hogy milyen jó lenne ha itt lenne mellettem, mikor sétálgattunk a városban vagy beültünk valahova a családdal. Mivel már nem volt ugyan az a családdal járkálni, úgy éreztem nekem már más az életem, más valaki mellett lenne jó ezeket a sétákat megtenni, sajnos ő nem volt ott.

Haza érkezve, este beszélgetve Virággal tudtam csak meg hogy ő milyen rosszul is volt eme pár nap alatt. Megint elő jött a fejfájása, illetve hogy azt érezte nem érdekel, hogy mi van vele. Mivel én elvoltam az én kis világomban és kész. Igen tényleg nem kérdeztem tőle, hogy hogy van, úgy gondoltam, hogy szól, ha van valami baj. Mivel ha keveset is beszélgettünk, nem vettem észre hogy baj lenne.

Majd ekkor jött az, amire egyáltalán nem számítottam, amiről eddig azt hittem, hogy beton stabil, egyszer csak, mint ha a leg erősebb pilléreit robbantották volna fel. Azt mondta, hogy nem baj, csak magasak voltak az elvárásai majd lejjebb adja őket és rendben lesz. Ebben a pillanatban éreztem, hogy mintha kést döftek volna a szívembe és forgatnák a sebben. Nem fogom hagyni és nem fogom elfogadni, hogy lejjebb, adjon, hiszen ha valaki úgy szeret, hogy lejjebb adott valamiből az nem szeretet/szerelem csak elfogadás. Remélem sikerül ezt még jól átbeszélni és újra vissza állítani azokat a stabil falakat, hiszen azért mert nem mondtam neki, én rengetegszer gondoltam rá nap mint nap és őszintén szeretem.