Démonok járják ördögi táncukat…

 És mint Prometheus esetében a keselyűk, újra és újra húsomba marnak (igaz ott máját tépték). Mindig emlékeztetnek arra, hogy teljesen boldog sosem lehetek. Aki teljesen boldog az gyenge ember, ki nem figyel  eléggé környezetére vagy csak elnyomja a negatív dolgokat. Igaz, volt  hogy már én is közel kerültem ilyen szintű teljes boldogsághoz, de mindig van egy újabb pofon az élettől ami emlékeztet, midig légy éber és sose hagyd hogy tompítsanak érzelmeid.

"Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!" (Madách - Az ember tragédiája)

Mindig vannak kérdések….

Itt van ő, kinek múltját már ismerem, és igen pár dologban igen csak irigykedem rá. Irigykedem arra, hogy fiatalabb kora ellenére jóval többet megélt, mint én ennyi idős fejjel. Néha ez zavar, zavar hogy hozzá képest az én eddigi életem mondhatni unalmas volt. Néha el fog a félelem mi van, ha azt mondja, hogy nekem unalmas veled?

Közben pedig ott egy másik hang, egy hang, ami azt mondja „Térj már észhez”, hisz ennyit látott megélt és még is mellettem döntött. Én lettem az, akinél leteheti lelke súlyait, őszintén elmondhatja minden bánatát. Ez pedig egy hihetetlen jó érzés, látni egy emberen azt hogy kivirul mint a virágok tavasszal és azt  hogy te vagy rá ilyen hatással. Ettől az érzéstől mindig megnyugszom, hogy igen, még bennem is van jó :D